Gén: A DNS molekula egyik fonalán (értelmes szál) elhelyezkedő nukleotid szekvencia, amely folyamatosan vagy több részletben m/r/t/sRNS-t kódol, illetve annak működését szabályozza. A transzkripció szempontjából szerkezeti és működési egység.
Génállomány (gén-pool): A populációban található gén-változatok (allélok) összessége.
Génaplifikáció: Egyes gének differenciált replikációja több száz vagy ezer példányban.
Génáramlás: Populációk közötti allélcsere az egyedek vándorlása (migráció) révén.
Génerózió (genetikai erózió): A genetikai variabilitás (polimorfizmus) beszűkülése, adott génlokuszhoz tartozó allélek számának csökkenése.
Genetika: Az élet programjával foglalkozó tudomány. Az élet lényege a DNS, az RNS és a fehérje önreprodukciója és önregulációja. A genetika e rendszer működésének információját tartalmazó DNS szerveződését és működését vizsgálja.
Genetikai egyensúly: Akkor beszélhetünk róla, ha a géngyakoriság a populációban nemzedékeken át állandó.
Genetikai homeosztázis: A populáció azon sajátossága, hogy genetikai egyensúlyra törekszik, és a változásokkal szemben ellenállást fejt ki.
Genetikai izoláció: Két populáció között genetikai okokra visszavezethető inkompatibilitás van, mely megakadályozza a megtermékenyítést vagy a hibrid utód embriogenezisét.
Genetikai kód: Az a kulcs, amely megmutatja, hogy a nukleinsav (genetikai információ) hogyan határozza meg a fehérjék aminosav összetételét. Alapegysége a 3 nukleotidból álló triplet, mely egy aminosavat kódol.
Genetikai kolinearitás: A fehérje primér szerkezete (=aminosavsorrend) megfelel a DNS primér szerkezetének (=tripletsorrend).
Genetikai marker: Fenotípusosan könnyen azonosítható tulajdonság, mutáció vagy gén.
Genetikai polimorfizmus: A géneket a populációban több allélforma képviseli.
Genetikai szabályozás: Az a mód, ahogyan a Földi élet információját hordozó molekula (DNS, RNS) meghatározza, illetve irányítja a génműködést, az egyedfejlődést, a szaporodást.
Genetikai terheltség: A hátrányos hatású gének összessége.
Genetikai térkép (kapcsoltsági térkép): Kromoszóma térkép, ahol a gének (lokuszok) a rekombinációs gyakoriságuk alapján vannak feltüntetve. A gének közötti relatív távolság kifejezésére szolgál.
Genetikai transzformáció: Genetikai információátvitel, izolált DNS molekula sejtbe (sejtmagba) való bejuttatásával.
Genetikailag módosított organizmus (GMO): Olyan szervezet, mely genomjában – a géntranszfer valamelyik technikájával bejuttatott – idegen gént hordoz. Az ezekből készített élelmiszer a „genetikailag módosított termék” megjelöléssel forgalmazható.
Géngyakoriság: Lásd allélgyakoriság.
Génkonverzió: Az a folyamat, melyben a rekombinációt követően kialakuló esetleges heteroduplexek nem komplementer szekvenciáit a javító mechanizmus kitörli és helyére az eredeti (komplementer) fonal szintetizálódik.
Genofor (génhordozó): Nem valódi kromoszóma. Génsor, amely nem kapcsolódik nagy mennyiségű fehérjéhez (ilyen például a bakteriális „kromoszóma”).
Genom: A fajra jellemző teljes génkészlet, azaz egy kromoszóma szerelvény, a haploid gaméta (n = x) genetikai anyaga.
Genomika: a DNS szekvenálástól a génfunkció feltárásáig tartó megismerési folyamat.
Genom projectek: Különböző fajok genomja teljes bázissorrendjének valamint a gének helyének meghatározására alakult nemzetközi együttműködések (pl. Hugo = humán genom projekt).
Genomkönyvtár: (DNS-klóntár) A DNS endonukleázos hasításával kapott és felszaporított (klónozott) fragmentumainak gyűjteménye.
Genotípus: Egy sejt vagy szervezet genetikai információjának összessége.
Génsebészet (rekombináns DNS technika): Természetes vagy szintetikus gén átvitelét jelenti a recipiens genomjába. Ennek fontosabb lépései: 1. Kívánt gén előállítása és felszaporítása, 2. Vektorba építése és átvitele recipiens sejtbe, 3. Transzformált sejtek szelekciója, a transzgénikus szervezetek regenerálása.
Génterápia: A genetikai hiba kijavítása a sejtben a gén hibátlan formáját tartalmazó DNS-el történő transzformációval.
GISH: (genomi in situ hibridizáció) során az egyik szülő teljes genomját jelöljük és próbaként használjuk. A különböző eredetű (faj, nemzetség) kromoszómák megkülönböztetésére alkalmas.
Gonoszóma: Ivart meghatározó kromoszóma. Jelölése általában X, Y, de madaraknál, halaknál, lepkéknél: Z, W.
Gynogenezis: A haploid apomixis egyik fajtája, mely során a redukált petesejtből közvetlenül fejlődik ki az egyed.
Haploid (n): Olyan sejt vagy szervezet, amely a diploidok ivarsejtjeire jellemző, egyszeres kromoszóma-készlettel rendelkezik.
Hardy-Weinberg szabály: Ideális populációkban a gén- és genotípus gyakoriság nemzedék-ről nemzedékre állandó (ha: pA1 + qA2 = 1, akkor p2A1A1 + 2pqA1A2 + q2A2A2 = 1).
Helyspecifikus rekombináció: A rekombináció azon fajtája, mely csak specifikus bázissorrendű, egymással homológ DNS szakaszok között jöhet létre. Legfontosabb elemei a fordítottan ismétlődő szekvenciák és azokat tapadós véggel vágó restrikciós endonukleázok, melyek működése adja a specifitást.
Hemizigóta: Egy diploid sejtben vagy egyedben a gén csak 1 példányban van jelen. Pl. az X kromoszómán lévő gének a heterogamétás (hím) ivarban.
Heritabilitás (H2: örökölhetőségi értékszám): Azt fejezi ki, hogy a genotípus milyen mértékben vesz részt a fenotípusos meghatározásában. Vagyis a fenotípusos variancia genetikailag meghatározott hányada. Értéke: 0 és 1 között van.
Heteroduplex: olyan DNS molekula, melyben mutáció, rekombináció vagy hibridizáció miatt a komplementaritás nem teljes.
Heterogamétás ivar: Kétféle ivari kromoszómával rendelkező egyed, mely az ivari kromoszómák szempontjából kétféle (X és Y) gamétát termel. Emlősöknél a hímek a heterogamétások (XY).
Heterokromatin: Interfázisban is erősen festődő kromoszómarész, általában ismétlődő (repetitív) DNS-t tartalmaz, RNS-re nem íródik át.
Heterozigóta: Olyan egyed, mely egy vagy több génre nézve eltérő allélokat hordoz.
Heterózis (hibridvigor): A hibrid (F1) teljesítménye felülmúlja a szülőkét. Nagy beltenyésztettségi fokú, ún. tiszta vonalak (homozigóták) hibridjeinek teljesítménye jobb, mint bármelyik szülői vonalé. Az F2 szegregál, teljesítménye csökken.
Heteroplazmás: Olyan zigóta, szervezet, mely apai eredetű citoplazmát is tartalmaz, vagy szomatikus hibrid sejt, melyben mind a kétféle citoplazma jelen van. Lásd cibrid.
Hibrid: Egy vagy több jellegben eltérő szülők keresztezéséből származó utód. Ha a szülők egy tulajdonságban térnek el mono-, ha kettőben di-, ha sokban polihibridről beszélünk. A heterozigótával szinonim fogalom.
Hibridizáció: 1. Egyedi: két genetikailag eltérő egyed keresztezése. 2. Sejtszintű: két különböző sejt fúziója (protoplaszt fúzió). 3. Molekuláris: különböző eredetű, egyszálas nukleinsav fragmensek összekapcsolódása a komplementartitás alapján.
Hibridizációs próba: Ismert egyszálú DNS, RNS molekula, vagy fehérje (antitest), melyet izotóppal vagy biológiailag jelölnek. A nukleinsav mintában a próba a vele komplementer szállal hibridizál, mely így kimutatható és izolálható. Fehérje mintában antigén antitest reakcióval bizonyítható a keresett fehérje jelenléte.
Hímsterilitás: Funkcióképes pollen hiánya. Típusai: génikus, citoplazmás-génikus.
Hisztonok: Bázikus fehérjék, a kromoszómafehérjék egyik csoportja.
hnRNS (heteronukleáris RNS): Az eukariótákban a transzkripció első terméke, mely érési folyamaton megy át, végterméke a mRNS.
Hogness-box: Lásd TATA-box.
Homeobox: Konzervatív DNS szekvencia, mely a szelvényezettséget kialakító (homeotikus) gének szabályozó régiójában található. Egy szabályozó fehérje működési egységét (homeodomén) kódolja. Ez a szekvencia minden szelvényes élőlényben azonos.
Homeológ kromoszómák: Nem identikus kromoszómák, amelyek között még részleges homológia mutatható ki.
Homogamétás ivar: Csak egyféle ivari kromoszómát hordozó egyed, mely azonos ivarsejteket termel. Emlősöknél a nőivarú egyedek (XX) homogamétásak.
Homológ kromoszómák: Apai és anyai eredetű kromoszómák, amelyek azonos lókuszokat tartalmaznak, de gyakran különböző alléleket hordoznak. A meiozis során párokat alkotnak.
Homozigóta: Adott génnek minden lókuszán (diploidban 2, tetraploidban 4, stb.) azonos génváltozatot (allélt) hordozó egyed. Az elnevezés vonatkozhat 1 lokuszra, vagy az egész genomra, illetve egyedre.
Hordozó: Olyan sejt vagy egyed, mely nem expresszáló recesszív allélt (gént) tartalmaz.
Horizontális géntranszfer: gének átjutása egyik egyedből (illetve fajból) a másikba olyan módon, ami nem tartozik a szaporodási mechanizmusok közé. Ez többnyire vírusok, vagy kromoszómától független DNS-elemek (pl. plazmidok) közvetítésével történik.
Idegentermékenyülés: Az utód létrehozásában a faj egy másik egyede is részt vesz.
Ideális (Mendeli) populáció: Diploid egyedekből álló, végtelen nagy egyedszámú, pánmiktikusan szaporodó populáció, melyre nem hat mutáció, szelekció, migráció és genetika sodródás.
Idiogram: A kromoszómaszerelvényről készült diagram, vagyis a kariotípus grafikus ábrázolása.
Iniciátor kodon: A polipeptid első aminosavát meghatározó triplet. Legtöbbször AUG, olykor GUG vagy GUA.
Inkompatibilitás: Bizonyos genotípusú ivarsejtek egyesülésének akadálya.
Inokulum: Steril, mesterséges táptalajon fenntartott tenyészet indításához használt sejt, szövet vagy szerv.
Inszerció: Nagyobb DNS szakaszok addíciója.
Inszerciós (IS) elemek: Általában 2000 bázisnál rövidebb DNS molekulák, amelyek a genomba bizonyos szekvenciáknál beépülhetnek, illetve kivágódhatnak. Az ehhez szükséges enzim génjét, illetve a palindrom határ-szekvenciákat tartalmazzák.
Interfázis: A sejtciklus osztódást követő szakasza, amely három részből áll: G1, S és G2.
Interferencia: Egy crossing over vagy csökkentheti, vagy növelheti ugyanazon kapcsolódási csoportban egy másik crossing over létrejöttét.
Interferon: Speciális glikoproteinek, melyeket olyan sejtek termelnek, melyekbe idegen nukleinsav jutott be. Vírusellenes és tumorgátló hatásuk van.
In situ hibridizáció: Gén, kromoszóma, illetve annak egy darabja jelenlétének bizonyítása citológiai preparátumban. Ismert jelölt próbával (DNS, RNS) hibridizálnak és amennyiben a preparátumban van a próbával komplementer DNS, az előhívással láthatóvá tehető (lásd még: GISH és FISH).
In situ: Természetes körülmények között.
In vitro: Élő szervezeten kívüli; mesterséges feltételek közötti; kémcsőben.
In vivo: Élő szervezetben, sejtben.
Intron: Olyan DNS-szekvenciák az eukarióta génen belül, amelyek a hnRNS-re átíródnak, de az érés során kivágódnak, így aminosavat nem határoznak meg.
Inverzió: Egy kromoszómán 2 törés következik be, majd a közbülső DNS darab fordítva (180 fokkal elfordulva) helyeződik vissza.
IR (inverted repeat): Fordítottan ismétlődő szekvencia. Lásd palindróm szekvencia.
Irányított mutagenezis: A gének bizonyos szakaszainak szekvenciáját molekuláris beavatkozásokkal módosítják, megváltoztatva ezzel a szintetizálódó fehérje aminosav sorrendjét.
Ismétlődő (repetitív) szekvenciák: Az eukariótákban számuk 1-től 106 nagyságrendig terjedhet, a genom 20-80%-át tehetik ki. Az állatok esetében arányuk 50% alatt, míg a növények esetében 50% felett van.
Ivar által befolyásolt: A tulajdonság megnyilvánulásának a mértéke a két nemben különböző.
Ivari kromoszómák (gonoszómák): Az ivar meghatározásáért felelős kromoszómák.
Ivarra korlátozott tulajdonság: A tulajdonság megnyilvánulása csak az egyik ivarban lehetséges (pl. tejtermelő képesség).
Ivarsejt (gaméta): Reprodukcióra specializálódott haploid sejt. A női, illetve a hím gaméta egyesülésével jön létre a zigóta.
Ivartalan szaporodás: Az utódok a testi sejtekből alakulnak ki (vegetatív szaporodás). Az utódok genetikailag azonosak egymással és az eredeti (anya) sejttel (klónozás).
Izoenzimek (izozimek): Ugyanannak az enzimnek egy egyeden, vagy egy populáción belül megtalálható többféle, egymástól elkülöníthető formája. Szubsztrátjuk azonos, de pl. elektroforetikus tulajdonságaik különbözőek.
Kapcsolódási csoport (kapcsoltság, linkage): Egyazon kromoszómán elhelyezkedő gének, melyek együtt öröklődnek, ha nincs crossing over.
Kariogram: lásd. karotípus.
Karioplaszt: Nagyon kevés citoplazmáival és sejthártyával körülvett sejtmag.
Kariotípus: A faj (vagy ennél szűkebb taxon) kromoszóma-garnitúrájának jellemzése leggyakrabban mitotikus metafázisban (kromoszómaszám, méret, centromeron helyzete stb.). Ábrázolása: kariogram.
Keresztezés: Egy vagy több genetikai bélyegben eltérő egyedek genomjának ivaros úton való egyesítése.
Kereteltolódás: lásd. frame shift mutáció
Kiazma: Két vagy több homológ kromoszóma összekapcsolódása (átkereszteződés), amely az első meiotikus osztódás profázisában figyelhető meg.
Kilobázis (kb): A nukleinsav szekvenciák hosszúságára szolgáló jelölés, mely 1000 bázist, bázispárt vagy nukleotidot jelent.
Kiméra (mozaik): 1.) Olyan szövet, szerv vagy egyed, amely különböző genotípusú (fajú) – tehát nem hibrid sejtekből áll (pl. juh és kecske szektoriális kiméra embrió darabolás és fúzió után). 2.) Növényeknél szemzés, oltás után kaphatunk kimérákat (pl. oltvány). 3.) Molekuláris genetikai szempontból kiméra az a plazmid, DNS, sejt, vagy szervezet, mely idegen gént hordoz.
Kivágva javító mechanizmus (excixion repair): A hibás – nem komplementer – DNS-szakaszt felismeri, megjelöli, kivágja, majd a kivágott bázisok helyére a megfelelőket (komplementer) építi be.
Klasszikus genetika (Mendeli genetika): A fenotípusból indul ki és az utódokban megjelenő kombinbációs és hasadási viszonyokból von le következtetéseket a génekre, illetve a genotípusra vonatkozóan.
Klón: 1.) Magasabbrendű szervezetek esetében az ivartalan szaporodásból származó –genetikailag azonos – utódok. 2.) Olyan sejtek, szervezetek, melyek egy bizonyos DNS szekvenciát (gént) tartalmaznak. 3.) Egy bizonyos nukleinsav szekvencia másolatai (amplifikáció).
Klónozás: Élő egyedek, sejtek vagy molekulák felszaporítása oly módon, hogy az utódok genetikailag azonosak a kiinduló organizmussal, sejttel vagy molekulával.
Kodonimáns: A lokusz mindkét domináns, de egymástól eltérő allélja kifejeződik a heterozigótában (pl. ember AB vércsoport).
Kodon: A mRNS nukleotid tripletjei, amelyek egy aminosavat vagy láncterminációt jelentenek.
Koevolúció: Két faj kölcsönhatásokra épülő közös fejlődése (pl. gazda és parazita).
Kolinearitás: Az aminosav sorrend a polipeptidláncban megfelel a DNS bázis-sorrendjének.
Komplementáció: Nem allelikus gének közötti működés-kiegészítés géntermék szinten.
Konjugáció: Egyirányú génátviteli mechanizmus baktériumok között.
Konstitutív („háztartási”) gén: Termékére a sejtnek állandóan szüksége van, ezért folyamatosan expresszálódik.
Konstitutív promoter: Olyan szabályozó régió, mely a gén folyamatos expresszióját (átíródását) biztosítja. Ennek következtében a gén fehérje terméke egy szervezet minden sejtjében megtalálható és mennyisége a sejtben megközelítőleg állandó.
Konszenzus szekvencia: Különböző eredetű (fajú) DNS-molekulák adott pozícióban megegyező nukleotid sorrendje.
Kontinuus variáció: lásd. folytonos variabilitás.
Konzervatív szekvencia: Olyan DNS szakasz, melynek szekvenciája az evolúció szempontjából távoli fajok esetében is azonos vagy közel azonos.
Kromatin: A sejtmag DNS tartalmú, erősen festődő anyaga, amely a DNS-fehérje komplex különböző szintű spiralizációjával szerveződik.
Kromoszóma: A genetikai információt tároló strukturális egység, a benne lineárisan elhelyezkedő gének kapcsolási csoportja. A kromoszómák száma, morfológiája taxonspecifikus (fajon belül azonos).
Kromoszómaszerelvény: A fajra jellemző morfológiájú kromoszómák egy sorozata (genom, haploid). A kromoszómaszerelvény standard tagjait „A” kromoszómáknak, a taxonra jellemző szám felettieket „B” kromoszómáknak nevezzük.
Kromoszómatérkép: A gének helyzete és egymástól való távolsága a kromoszómán, amit a kapcsolódási és kicserélődési viszonyok alapján lehet meghatározni. Egysége a centi Morgan, az a távolság, ahol az előforduló crossing overek átlagos száma 1.
Kronogének: Az ontogenezis időbeni szabályozásában vesznek részt, akkor működnek, amikor egy-egy sejtcsoport további sorsát, specializálódását kell kijelölni.
Kvadrivalens: A kromoszómaszerelvényben 4 homológ kromoszóma van, melyek a meiózis- I-ben összekapcsolódva 4-tagú „kvadrivalenst” alkotnak.
Kvantitatív jelleg: Számszerűen mérhető, úgynevezett mennyiségi tulajdonságok, melyek több gén által meghatározottak, és folytonos (kontinuus) variációt mutatnak.
Leader (vezető) szekvencia: A gén RNS-re még átíródó, de fehérjekódot nem tartalmazó szekvenciája. Általában az RNS 5’ végén található és 10-100 bp hosszúságú.
Letális gén: A gén működése a sejt vagy egyed pusztulását idézi elő.
Ligáz: A polinukleotid láncok végeit összekötő enzim.
Liofilizáció: vákuumban fagyasztva szárítás (pl: kísérletek növényeinek levélmintája).
Lízis: Egy sejt szétesése a vírusok kiszabadulása előtt.
Lokusz: A gén fizikai helye a DNS láncon.
LTR (Long Terminal Repeat): Mobilis genetikai elemek 5’ és 3’ végein található hosszú, fordítottan ismétlődő terminális szekvencia. A genomba való beépülést illetve áthelyeződést teszik lehetővé.
Makroevolúció: Változások, amelyek fajnál magasabb taxonómiai csoportokat hoznak létre.
Marker: a molekuláris genetikában egy DNS-szakasz, melynek helyét és a hozzárendelhető biológiai funkciót ismerjük, ki tudjuk mutatni.
Meiózis: Olyan osztódás, amely az eredeti kromoszómaszámot az utódsejtekben a felére csökkenti és amelyet rendszerint ivarsejt (gaméta) képződése követ.
Mesterséges mag: Szomatikus sejtekből in vitro fejlődött és kapszulázott embrió.
Messenger (hírvivő) RNS (mRNS): RNS, amely a DNS-ből származó genetikai információt közvetíti a fehérjeszintézis számára.
Metacentrikus kromoszóma: A kromoszóma két karja egyenlő hosszúságú.
Metafázis: A sejtosztódás fázisa, amikor a kromoszómák a sejt közép-vonalában helyezkednek el.
Metiláció: A DNS kémiai módosulását jelenti, leggyakrabban a citozinok 5-ös helyzetű szénatomja metilálódhat. A metilációnak fontos szerepe van a génregulációban, az önfelismerésben, az ontogenezisben.
Migráció (génvándorlás): Genetikai információ továbbítása egyik populációból (emigráció) a másikba (immigráció) vándorló egyedek vagy csoportok által.
Mikroevolúció: Fajon belüli variabilitás, amely új faj alatti egységek (rassz, alfaj) keletkezéséhez vezethet.
Mikrogametogenezis: Növényeknél a pollenszem kialakulásának folyamata a mikrospórából (pollenmitózis I-II.). Eredménye a 3 sejtes pollenszem, mely 2 generatív sejtmagot és egy vegetatív sejtet tartalmaz.
Mikrosporogenezis: Növényeknél a mikrospóra kialakulásának folyamata a pollenanyasejtben (meiozis I-II. tetrád). Eredménye 4 haploid mikrospóra.
Mikroszatellitek: egy vagy két bázispárból álló, változó számban ismétlődő szekvenciák.
Miniszatellitek: néhány tíz vagy néhány száz bázispárból álló szekvenciák, melyek 3-3 kis motivumot tartalmaznak tandem elhelyezkedésben (pl. AGCAGC).
Motívum: egy bizonyos bázisszekvencia (pl. ATTGCCATC).
Mismatch: Nem komplementer bázisok párosodása heteroduplex DNS-ben.
Missense (misszensz) mutáció: A DNS bázissorrendjének aminosavcserét eredményező változása.
Mitotikus crossing over: Rekombináció a testi sejtekben.
Mitózis: Olyan sejtosztódás, amely biztosítja az utódsejtekben a szülői sejt kromoszómáinak egyenlő eloszlását és az eredeti kromoszómaszám fenntartását.
Modifikáció: A környezethatásra létrejövő, nem öröklődő fenotípusos megváltozás.
Módosító (modifikáló) gén: Más gén kifejeződését (megnyilvánulását) befolyásolja.
Molekuláris evolúció: A földi élet fejlődését az információt hordozó molekulákban (DNS, RNS) bekövetkező változások alapján értelmezi és magyarázza (mol. óra, -törzsfa).
Molekuláris genetika: Az öröklődés, változékonyság és genetikai szabályozás molekuláris mechanizmusával, az abban résztvevő makromolekulák szerkezetével, működésével és kölcsönhatásával foglalkozó tudomány.
Molekuláris marker: Olyan ismert DNS szakasz (vagy fehérje), amely jelenlétével egy adott gént/genotípust jelez, vele kapcsoltan öröklődik.
Molekuláris óra: Az evolúció hosszú időszaka alatt a DNS-ben a semleges mutációk viszonylag egyenletes ütemben jelennek meg. Ennek segítségével viszonylag pontosan meg lehet becsülni azt az időt, mely a ma élő fajoknak a közös őstől való elágazása óta eltelt (egységnyi evolúciós periódus).
Molekuláris törzsfa: A törzsfejlődést a DNS szekvencia hasonlósága alapján rekonstruálja és szemlélteti. A különböző fajok genomjának molekuláris szintű összehasonlítását egyszálú DNS-ek hibridizációjával és a hibrid molekulák olvadáspontjának meghatározásával vizsgálja.
Monohibrid: Csak egyetlen allélpárra heterozigóta.
Monoklonális ellenanyag: Egyetlen sejt leszármazottai által termelt, egyféle antitest, egy antigénre specifikus.
Monomer: Molekulaegység, amely egy komplex részeként többször előfordul, pl. egy fehérje alegység.
Monoploid: Csak egy kromoszómaszerelvényt tartalmaz (pl. haploid).
Monoszóm: Olyan diploid sejt vagy szervezet, amely az egyik kromoszómapárból csak egy kromoszómával rendelkezik (2n-1).
Morgan-egység: Ld.: Centi Morgan.
Motívum: egy bizonyos bázisszekvencia.
mtDNS: Mitokondriális DNS.
